Több mint 30 év „multi” környezetben itthon és külföldön

Rengeteg vélemény, hír, álhír, történet, elképzelés kering manapság az interneten a multikról, belekeverednek divatos trendek, néha a politika, zöld mozgalom és a befolyásolás különböző formái is. Egyéni véleménye szinte mindenkinek van, ezeket sokszor az érzelmek vezérlik, amelyeket elismerem nehéz kizárni és koncentrálni a tényekre és tapasztalatokra.

 Mindenekelőtt szeretném leszögezni és nemzetközi, ill. magyar tapasztalataim alapján határozottan állítom, kell nekünk a „MULTI”. Jelenleg sokkal több értéket teremt, - nem csak anyagi értelemben -, mint azt az átlagember esetleg gondolja vagy lát. Ez egy olyan teljesítményorientált „mini társadalom”, amiben, ideális esetben össze vannak gyűjtve a nemzetközi tapasztalatokból adódó leghatékonyabb formák és folyamatok.  Idehozza a korszerű technológiákat, de főleg az ehhez tartozó ipari kultúrát, viselkedésmódot, együttműködést és kapcsolatokat, azokat, amikkel még mi sajnos nem, vagy kevésbé rendelkezünk. Ezeket nem lehet egyszerűen csak úgy a boltban megvásárolni vagy egy online tanfolyamon elsajátítani!

 Manapság divatos trendek és népszerű posztok harsogják: „Összeszerelő üzem vagyunk és azok maradunk!”, ……vagy „Mi lettünk az EU segédmunkásai! „sorolhatnám ezeket a nem tényeken és rövidlátáson alapuló naiv véleményeket. Ez beleillik korunk divatos magyar trendjébe: minden, ami negatív az általában népszerűbb, így a népszerűség felülírja, eltorzítja a tényeket (amit úgysem ellenőriz szinte senki), ezért azt elfogadni kényelmes és ráadásul trendi is. Gondoljunk csak a Covid járványra, ahol jól láthatóan az igazi szakemberek, tudósok  véleménye erősen háttérbe szorult, viszont mindenki más hirtelen szakértő lett (lásd: Dunning–Kruger-hatás).

 Többször hallottam, mi majd csinálunk itt magunktól, magunknak egy fejlett Hi-Tech ipart, gazdaságot, „menő” cégeket, ugye mi magyarok úgyis olyan kreatívok vagyunk, csak most éppen nincs rá tőkénk, stb. Abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy csak a pénz hiányzik ehhez, a tudásunk, tapasztalatunk, minden más meg van hozzá, …mert mi olyan okosak vagyunk!

 Idézet a Tanú c. filmből: „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, nincs időnk egyéni sérelmeinket dédelgetni”

 Ennek a folyamatnak is van egy fejlődési útja, amin lehet gyorsítani, könnyíteni, de átlépni nem. Így járt Japán, Korea, Singapore, de említhetném már Kínát is, sőt maguk a mai fejlett technológiájú nemzetek is végig járták ezt az utat. Most mi vagyunk a soron – VÉGRE. Ezekhez a technológiákhoz, ill. műszaki kultúrához értő szakembereket ide kell hozni, vagy magunknak kell kinevelni, azaz magunknak kell ezt kitartással megtanulni, --- és kitől? - a multiktól, hiszen itt vannak! ( Nézzük meg Koreát, honnan kezdte és most hol tart ezen az úton) 

Ez nem megy ma-ról holnapra. A laikusok által annyira lebecsült „összeszelelő gyár”–al kell és lehet csak kezdeni. Ott lehet elsajátítani azokat az ismereteket, hozzászokni a fejlett ipari probléma-kezelési módszerekhez és gondolkodásmódhoz, vezetési, szervezési ismeretekhez, folyamatos fejlődést előmozdító technikákhoz, ami ehhez kell. Ezt addig kell tudatosan folytatni, ameddig az itt „kiképzett és tapasztalatot szerzett” szakemberek részben visszaáramlanak az oktatásba és előáll, kiképződik az a generáció, aki már gondolkodásmódjában, módszereiben, tudásában értékes készségekkel felvértezve fenntartja ezt a folyamatot. Ez ma még messze elmarad a szükségestől és elvártól. A folyamat viszont elindult és az itt, ebben a mini társadalomban tapasztalatot szerzett emberek a társadalmi folyamatainkra is remélhetőleg egyre nagyobb és egyre pozitívabb hatást gyakorolnak majd. Olyan közvetett dolgokra gondolok, mint a rend, rendszeresség, fegyelem, protekció mentesség, együttműködés, folyamatos fejlődés, hibakultúra, szabályok követése –  nem szemetelek az utcán akkor sem, ha nem látnak, visszatolom a kosarat a szupermarketben visszaváltó érme nélkül is, nem a protekcióban, hanem a teljesítményben bízom, stb.

 Meg lehet ezen sértődni, borzolhatja önbecsülésünket, de ez a valóság, nem vagyunk még azon az ipari, munka és menedzsment kultúra színvonalán, ami ehhez kell, viszont látszik az utóbbi évtizedek fejlődése és hiányosságai is. (Kivételek azok mindig vannak)

 Aki belelátott már valaha is egy „összeszerelő gyár” bonyolult és kifinomult működésébe, a végletekig kidolgozott és ellenőrzött összeszerelési folyamatokba és szabályozásokba, abba a rengeteg megoldásra váró problémába, az kezdi „kapiskálni”, hogy valóban mit is jelent az, ha nagy sorozatban, rövid ciklusidővel, gazdaságosan, szinte hiba nélkül egyenletes minőségben kell valamit alkotni, termelni esetleg olyan terméket fejleszteni, ami ezeknek a követelményeknek megfelel. A legegyszerűbb folyamatok is bonyolulttá válhatnak.  Ezért mondja sokszor az, aki itt dolgozik, hogy „Na, itt is káosz van!”. Gondoljatok csak egy csavar meghúzására, mennyi hibalehetőség fordulhat elő ott 24 óra alatt. Nem kap rá a menet, selejtes a csavar, nem megfelelő erővel húztam meg, laza maradt, megszakadt a menet, fáradt vagyok hajnal 3 –kor, eltévesztettem, elfelejtettem stb. Ezek a technológiák, amelyekhez hozzátartoznak a minőségi, probléma-megoldási, üzemszervezési, gazdaságossági, ellenőrzési, irányítási stb. módszerek olyan kifinomultak lehetnek, amelyeknek az elsajátítása akár évekbe is beletelik, tökéletesítésük pedig a világban folyamatos. Ezt előröl elkezdeni, újból kitalálni – évtizedek! - és felesleges!

 Van olyan multi, aki ezt az ipari és szervezési kultúrát több mint száz éve fejleszti, csiszolja, az aktuális viszonyokhoz alakítja. Legtöbben a másiktól egyedire szabottam másolja és saját képére, saját érdekeire alakítja. Több olyan nagy projektben vettem részt, ahol annyi volt a megoldandó feladat és kudarc is, ami elkeserítette, kiábrándította azokat, akik nem ebben az „ipari kultúrában” nevelkedtek – engem is – és sokan feladták. Megfigyeléseim, tapasztalataim szerint ez jóval nagyobb számban fordult elő pld. a Kelet- Európai kollégák körében, mint pld. a német, holland vagy japán szakemberek körében. Ez mutatja társadalmi folyamataink hiányosságait is, amin mindenképpen javítani kell.

 Egy idevágó igaz történet: német főnököm egy óriási projekt kudarcai után ezt mondta: vesszük az összes problémát, szisztematikusan összeírjuk, egy csapat priorizálja és holnap kezdjük az első 10 megoldásával. Előbb utóbb úgyis a végére érünk! Gyerünk! Hajrá! Gondoltam, ……hogy az nem ebben az évszázadban lesz! 4 Hónap múlva minden működött és a mai napig kiválóan üzemel.

 Na ezért jó a multi, hozza magával ezt a tudást, technológiát, technikát, kultúrát, kitartást, gondolkodás és viselkedés módot. Ott munkaköri kötelesség ezt elsajátítani, és alkalmazni. Ebből a szemszögből ez egy olyan tanfolyam, amiért még neked fizetnek, majd a megszerzett tudásoddal Te ezt visszafizeted. Legalábbis ebben bízik a rendszer. Persze ne felejtsük, itt is elsődleges cél a profit és más szempontok is vannak, amelyek nem olyan pozitívek, néha kifejezetten károsak.

 Ezeknek az ismereteknek az elsajátítása után vagy ezzel párhuzamosan lehet csak hatékony fejlesztési központokat, tudás centereket létrehozni. Több nagy projektben tapasztaltam ezt a hátrányt, a fent felsorolt készségek hiányát,  amit csak szorgalmas munkával és tanulással lehetett behozni.

 Technológia fejlesztések? - azt mindenki beláthatja, hogy Kovács Jani villanyszerelő vállalkozó vagy Kökörcsin Jóska friss diplomás mérnök nem fog új elektromos hajtás rendszereket, napelemeket vagy akkumulátorokat kifejleszteni, ebbe éveket és milliárdokat invesztálni – ezt a MULTI megteheti és meg is teszi- van rá lehetősége, érdeke és hatalma tulajdonképpen bármivel és bárkivel szemben is. Ez jó és „rémisztő” is egyben, de igaz!

 Egy idevágó igaz történet: egy nagy német autógyárban dolgozva az egyik kimagasló eredményű műszak után kérdeztem az üzemvezetőt: Ugye milyen jók a magyarok (ketten voltunk kis hazánkból)? Bambán nézett vissza, és visszakérdezett? Miért? Mondom büszkén: ma megint 120 % -t csináltunk!  Ja, értem és a válaszom NEM – nem szeretem az olyat, aki az egyik nap 120 % -t teljesít, másnap 95 % -t – ugye a múlt héten volt 95% -is – Nekem olyan kell, aki minden nap 100% -t teljesít, erre tudok tervezni!!! – ezzel faképnél hagyott.

Mindent bele és hurrá!..... lazíts és hallgass egy kis jó elektronikus "industrial" zenét itt !